A karácsonyi ráhangolódás jegyében úgy döntöttem, hogy sütök egy adag mézeskalácsot.
Azt még akkor nem tudhattam, hogy ez a tevékenység horror filmbe illő jelenetekkel tarkított lesz.
Naivan kiválasztottam egy tutinak kikiáltott receptet, mely tésztájának összeállítása gyermekjáték. Viszont a végeredmény, amit kaptam, az egy puha, lágy, korántsem gyújtható és legfőképpen nem szaggatható anyag lett.
Ekkor még rendkívüli türelmet-hozzám képest-tanusítva próbáltam elhessegetni a közeledő viharfelhőket és ennek jegyében keményebbre varázsoltam a tésztát.
Büszkeség feszítette keblemet, hogy lám, ezt is megoldottam. Valószínű, hogy ezzel a modorral vívtam ki minden mézeskalácsok istenének, "Honeylordnak" a haragját, mert hamarosan lesújtott rám hatalmas mézeskalács korbácsával.
A szaggatási művelet végén, mikor a sütőlemezre szerettem volna tessékelni figuráimat, ért a döbbenetes felismerés, miszerint valaki amíg egy percre kiszaladtam, pillanat ragasztóval a deszkára rögzítette a holdacskáimat, csillagaimat, fenyőfáimat. Másképpen nem történhetett !
Mérhetetlen önuralommal-hozzám képest- felkapargattam a figurákat, aminek természetesen az lett a vége, hogy teljesen eldeformálódtak a nagy cincálásban.
Sebaj, újra összegyúrtam a tésztát,- mert velem semmilyen "Mézesúr" ne packázzon !
Ezek a figurák már legalább megütötték a felismerhetőség szintjét.
Legnagyobb uruk persze a sütésnél is kontárkodott és jól odaperkelt alájuk.
Bosszúját azonban rajtam teljesítette be, amikor az utolsó tepsi harangot pecáztam ki a sütőből.
A megátkozott tepsi úgy megégette az ujjbegyem, hogy azzal a lendülettel szállt ki a kezemből, földre érkezése előtt pár fordulatot bemutatva. A kis harangok persze virgoncan szálltak és pörögtek a levegőben mielőtt a földön és a tűzhely mellett landoltak volna.
Azt gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, de tévedtem !
Ugyanis még hátra volt a díszítési hadművelet, amit szintén nagy siker koronázott.
A "Mézisten" úgy gondolta még egy fricskát elvisel még a már enyhén megtépázott idegrendszerem.
Így nem engedte, hogy jó kemény legyen a cukormáz és jót nevetett rajtam mézeskalács angyalai és krampuszai körében, mikor látta, hogyan folyik le a máz, a figurák oldalán.
Ekkor már bevallom kis sírógörcs kerülgetett, de ekkor jött a felmentő sereg és segítségével mentettem, mi menthető.
Találkozunk még "Honeylord " ! ( Holnap újra sütünk. )
Ezt a történetet az én kedves unokatestvéremnek, Szilvinek ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése